Az igazán jó családi fotózás nem attól lesz emlékezetes, hogy mindenki egyszerre néz a kamerába és mosolyog. Hanem attól, hogy évekkel később is visszahozza azt, ahogyan a gyereketek a nyakatokba kapaszkodott, ahogyan összenevettetek egy elrontott puszin, vagy ahogyan a nagytesó komolyan próbálta terelgetni a kicsit. Ezek nem tökéletes pillanatok. Pont ezért jók.
Sok család azzal érkezik, hogy a gyerek biztosan nem fog együttműködni, a párja utál fotózkodni, vagy fogalma sincs, mit vegyen fel. Ez teljesen normális. Nem kell fotogén családnak lennetek, és nem kell tudnotok pózolni. Egy jól vezetett fotózás során nem az a dolgotok, hogy produkáljatok valamit, hanem hogy egymásra figyeljetek.
Mitől működik egy családi fotózás?
A családi képeknél a kapcsolat látszik először, nem a póz. Ezért a legjobb fotók gyakran két beállítás között születnek: amikor megigazítod a gyerek sapkáját, amikor összebújtok, vagy amikor valaki hirtelen nevetni kezd. A fotós feladata nem az, hogy merev helyzetekbe rakjon benneteket, hanem hogy adjon egy egyszerű keretet, és közben észrevegye, mi történik köztetek.
Persze készülhet néhány klasszikus, kamerába nézős kép is. Nagyszülőknek, családi albumba, karácsonyi ajándéknak ezeknek is megvan a helyük. De ha csak ilyen fotók készülnek, könnyen elveszik belőlük az, amitől tényleg a tietek lesz a sorozat.
A jó arány általában az, hogy legyen néhány rendezettebb közös portré, utána pedig mozgás, játék és közeli pillanatok. Egy séta, egy ölelés, közös bolondozás vagy a gyerek magasba emelése sokkal többet ad a képekhez, mint az, hogy húsz percig próbáljátok rávenni őt a „szép mosolyra”.
Nem kell tudnotok, hogyan álljatok
A kamera előtti bizonytalanság felnőtteknél is teljesen valós. Sokan rögtön azt kérdezik: hova tegyem a kezem, merre nézzek, nem lesz-e furcsa az arcom? Családi fotózásnál ez még erősebb lehet, mert közben a gyerekre is figyelni kell.
Ezért fontos az irányítás. Nem bonyolult utasításokra kell gondolni, hanem konkrét, könnyen követhető helyzetekre. Álljatok közelebb egymáshoz. Nézzetek rá a gyerekre. Fogjátok meg a kezét. Sétáljatok felém lassan. Most mondjatok neki valami vicceset. Ezekből a pici kapaszkodókból természetes mozdulatok lesznek.
A gyereknek sem kell „jól viselkednie”. Egy másfél éves nem fog tíz percig egy helyben ülni, egy óvodás pedig lehet, hogy az első öt percben inkább felfedezné a helyszínt. Ez nem akadály, hanem a fotózás része. Az ő tempójához kell igazodni, nem fordítva.
A gyerek hangulata nem hiba a képeken
Ha a gyermek éppen visszafogott, nem kell mindenáron felpörgetni. Egy komolyabb tekintet, egy anya vállára hajtott fej vagy egy kíváncsi pillantás ugyanúgy értékes fotó lehet. Ha pedig energikus, akkor használjuk ezt: fussunk, kergetőzzünk, dobjuk fel a leveleket, emeljük magasba.
A cél nem az, hogy minden pillanat kontroll alatt legyen. A cél az, hogy a képeken ő is önmaga maradhasson. Ettől lesz hiteles a családi történetetek.
Mit vegyetek fel, hogy együtt jól mutassatok?
A ruhaválasztásnál nem az a cél, hogy egyforma legyen mindenki. Sokkal jobban működik, ha a színek és az anyagok harmonizálnak, de mindenki önazonos marad. Ha valaki egy elegáns ingben feszeng, miközben hétköznap pólót hord, az a képeken is látszani fog.
Érdemes két-három egymáshoz illő árnyalatból kiindulni. A törtfehér, bézs, farmerkék, olívazöld, barna vagy visszafogott bordó például szépen működhet együtt. Nem kell kizárni a mintákat, de ha mindenkin erős felirat, nagy logó vagy teljesen más karakterű minta van, a figyelem könnyen elmegy az arcokról.
A helyszín is számít. Egy városi, letisztult környezethez jól állhatnak a tisztább vonalak és a kicsit elegánsabb darabok. Egy parkos, szabadtéri fotózáshoz kényelmesebb, rétegezhető ruhák passzolnak. Otthoni fotózásnál pedig működhet a legegyszerűbb összeállítás is, ha valóban ti vagytok benne: mezítláb, a kedvenc pulóverben, a gyerek megszokott takarójával.
Legyen nálatok egy váltás a kisebbeknek, főleg, ha szabadtéren fotóztok. Nem azért, mert mindenáron meg kell őrizni a hibátlan ruhát, hanem mert egy sáros nadrág vagy kiborult ital után jó, ha nem kell az egész élményt elengedni.
Helyszín: ne csak szép legyen, működjön is
A leglátványosabb helyszín nem mindig a legjobb választás. Egy zsúfolt, messzi parkba utazni két kisgyerekkel, csúcsidőben, könnyen több stresszt jelenthet, mint amennyit hozzáad a fotókhoz. Sokszor egy nyugodt, könnyen megközelíthető zöld terület, egy ismerős környék vagy a saját otthonotok adja a legerősebb képeket.
A szabadtéri családi fotózás előnye a mozgás és a természetes fény. A gyerekek szabadabban vannak, a sorozat pedig levegősebb, játékosabb lesz. Cserébe az időjárás, a szél és a hőmérséklet beleszólhat a tervbe. Nyáron különösen jó döntés lehet a reggeli vagy késő délutáni időpont, amikor a fény lágyabb, és senki nem olvad el az első tíz percben.
Az otthoni fotózás intimebb, személyesebb hangulatú. Itt nem kell elindulni, a gyereknek is ismerős minden, és később külön értéket kapnak a részletek: a gyerekszoba, a közös reggeli, a kanapé, ahol minden este mese van. Viszont nem kell úgy készülni rá, mintha lakásbemutató lenne. Elég, ha van egy-két világosabb, rendezettebb sarok. A családi életnek nem kell sterilnek látszania.
Így készüljetek a fotózás napján
A legnagyobb ajándék, amit magatoknak adhattok, hogy nem szerveztek túl sokat arra a napra. Ne legyen előtte rohanós bevásárlás, hosszú autóút vagy három másik kötelező program. Ha lehet, a gyerek alvásához és étkezéséhez igazítsátok az időpontot, nem pedig fordítva.
Vigyetek vizet, egy gyorsan ehető nasit és olyan apróságot, ami szükség esetén megnyugtatja a gyereket. A kedvenc játék is jöhet, de ne az legyen az egész fotózás központja. Sokszor elég, ha az elején biztonságot ad, utána már a közös figyelem és a játék átveszi a helyét.
A szülőknek pedig egy szabályt érdemes fejben tartaniuk: ne szóljatok rá folyamatosan a gyerekre a kamera kedvéért. A „nézz ide”, „ne csináld”, „mosolyogj szépen” gyorsan feszültté teszi a helyzetet. Ha valami nem működik, egy kis szünet, ölelés vagy irányváltás többet segít. A legjobb képekhez nem fegyelmezett gyerek kell, hanem nyugodt felnőttek és elég tér ahhoz, hogy történjen valami valódi.
A képek értéke később nő meg igazán
Most lehet, hogy csak azt látjátok: a kicsi már megint kinőtte a nadrágját, a nagytesó fogai épp változnak, ti pedig fáradtak vagytok a hétköznapok végére. Pár év múlva viszont ezek lesznek azok a részletek, amelyekre a legszívesebben néztek vissza.
A családi fotózás nem vizsga, ahol mindenkinek jól kell teljesítenie. Egy közös óra, amikor nem a telefon, a munka vagy a következő teendő viszi el a figyelmeteket. Elég, ha megérkeztek egymáshoz – a többi látszani fog a képeken.


